Energia- És Víztakarékos Kriptobányászat
A legelső bitcoin-vásárlás 2010-ben történt, amikor Hanyecz László programozó 10 000 bitcoint költött két pizzára. Az azóta eltelt években a kriptovaluta értéke az egekbe szökött, ami azt jelenti, hogy ha Hanyecz megtartotta volna a bitcoint, akkor az most körülbelül 260 millió dollárt érne.
A bitcoin és más kriptovaluták árfolyamának emelkedése sok befektetőt nagyon gazdaggá tett, és ez egy másik csoport számára is jó hír: az úgynevezett „kriptobányászok” számára. A kriptobányászat az a folyamat, amelynek során új érméket (coinokat) generálnak, és tranzakciókat ellenőriznek a blokkláncon. Ez lényegében rendkívül bonyolult matematikai feladatok megoldásával történik nagy teljesítményű számítógépeken. Az első „bányász”, aki helyesen válaszol, előre meghatározott mennyiségű kriptopénzt kap.
A kriptobányászat hatalmas feldolgozási teljesítményt igényel, ami ugyanilyen hatalmas mennyiségű energiát fogyaszt. Az áramkörök sok hőt termelnek, ezért még több energia szükséges a hűtésükhöz.
Mivel a kriptobányászat rendkívül energiaigényes, a kriptobányászok általában olyan helyekre települnek, ahol olcsó az áram, például az Egyesült Államokba, amely a világ kriptobányászati piacának oroszlánrészét birtokolja. Az Egyesült Államokon belül a bányászat azokban az államokban összpontosul, ahol az energiaárak alacsonyak, és ezeken belül is ott, ahol a legkevesebbet kell fizetni érte.
Ez a helyzet Texasban, a kriptobányászat egyik legnépszerűbb államában is, ahol a villamosenergia-piac szabályozatlan, és az árak városonként jelentősen eltérhetnek. Éppen ezért az egyik kriptobányászati vállalat az állam meglehetősen távoli részére települt. De miközben ezen a telephelyen élvezheti az alacsony energiaárakat, egy kihívással is szembe kell néznie: a víz nem áll rendelkezésre bőséges mennyiségben. Ezért olyan hűtőrendszerre volt szükségük az adatközpontjukban, amely nemcsak minimális mennyiségű energiát fogyaszt, hanem a lehető legkevesebb vizet is.
Ahogyan az a kriptobányászatban már megszokott, az adatközpontba egy merítéses hűtőrendszert telepítettek a szerverek hőmérsékletének fenntartására, amelyek egész évben teljes kapacitással működnek. A szervereket áramot nem vezető folyadékot tartalmazó tartályokba helyezik, és a folyadékot egy vízzel hűtött köztes hőcserélőbe szivattyúzzák. Így a szerverek hűtéséhez nincs szükség az energiaigényes, ventilátoros levegőhűtésre.
De mi a helyzet a víztakarékossággal? Itt jön a képbe a Güntner hűtési technológiája.
A szerverek hűtési megoldását a Midas Immersion Cooling tervezte, akik szakértők a merítéses hűtés területén, és a Güntnerhez fordultak a szükséges hőleadó berendezésekért. A Güntner lemodellezte a javasolt hűtőrendszer teljesítményét, és felbecsülte a víz- és energiafogyasztást. A számítások nyomán több tucat hydroBLU™ rendszerrel ellátott V-shape VARIO Szárazhűtőt szállított le.
A hydroBLU™ adiabatikus előhűtő és párásító betétrendszer lehetővé teszi, hogy a hűtőrendszer maximális hatékonysággal működjön, és csak akkor használjon vizet, amikor a környezeti hőmérséklet egy előre meghatározott szint fölé emelkedik. A betétek nedvesítését a Güntner okos vezérlőrendszere szabályozza, amely folyamatosan figyeli az alkalmazott víz mennyiségét, a ventilátor sebességét és a környezeti levegő hőmérsékletét.
Ez ideális megoldásnak bizonyult, amely lehetővé tette az adatközpont számára, hogy kielégítse hőleadási szükségleteit, és közben csökkentse a rezsijét. Bár a merítéses hűtésű szervereket jelenleg elsősorban a kriptobányászatban alkalmazzák, valószínűleg hamarosan általánosabb célú vállalati központokban is elkezdik használni őket. Ennek a projektnek a sikere bizonyítja a merítéses hűtés hatékonyságát és egyszerűségét a hagyományos léghűtéshez képest az adatközpontok esetében.