Francis Kéré: Építészet A Jövőért

ÉPÍTÉSZET A JÖVŐÉRT

Francis Kéré nemzetközileg elismert építész, akinek munkássága a fenntarthatóságra és az együttműködésre összpontosít. A Burkina Faso-i Gando faluban született, és viszonylag későn fordult az építészet felé: 30 évesen nyert ösztöndíjat a Berlini Műszaki Egyetemre. Azóta fényes karriert futott be, és Nyugat-Afrikában és Európában egyaránt tervezett projekteket. Az idén ő lett az első afrikai építész, aki elnyerte a Pritzker-díjat, az építészeti szakma legmagasabb kitüntetését. A Güntner nagyon örül annak, hogy a Tugunora elnevezésű koncepcióját elhozta az idei Chillventa kiállításra a standunkra, és ezzel egyedülálló teret teremtett a párbeszédhez.

Az interjút készítette: Lisa Gerle

Güntner: Meséljen nekünk a Tugunoráról, és arról, hogy mi volt a célja ezzel a projekttel!

Francis Kéré: A szó a „tuguna”, a nyugat-afrikai fedett köztér és az „agora”, az ókori görög szabadtéri találkozóhely keveréke. Mindkettő más-más módon segíti elő a párbeszédet. Olyan helyet akartam létrehozni, ahol a beszélgetések ismerős, de váratlan módon zajlanak, akár moderátor vezeti őket, akár csak véletlenül találkozó emberek között alakulnak ki. A Tugunora nem tesz különbséget a színpad és a közönség között, és amikor az emberek kiszabadulnak a megszokott üléselrendezésből, váratlan dolgok történhetnek.

Güntner: A fenntarthatóság mind az Ön, mind pedig a Güntner számára nagy jelentőséggel bír. Hogyan jelenik meg ez a munkájában?

Francis Kéré: Szerintem az „átgondoltság” a jó szó erre. A mai „használom és eldobom” magatartás ellentétes a fenntarthatósággal. Ahhoz, hogy olyan épületeket vagy akár termékeket hozzunk létre, amelyek javíthatók, ha valami meghibásodik, át kell gondolnunk, hogy milyen anyagot használunk. Honnan származik az anyag? Mennyi van belőle? És kis erőfeszítéssel meg lehet-e javítani?

Güntner: Amikor az erőforrások észszerű használatáról beszélünk, a modern élet alapvető szükségleteire is gondolnunk kell. Legyen szó az épületek megfelelő hőmérséklet-szabályozásáról, a friss élelmiszerek elérhetőségéről vagy akár az adatközpontok hulladékhőjének újrafelhasználásáról, mennyire veszi figyelembe a mai építészet ezeket a kérdéseket?

Francis Kéré: A mai építészetnek nagyon összetett feladatokkal kell szembenéznie. Csak a magam nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy mindig igyekszem a lehető legjobban összehangolni a dolgokat, és nem vakon a legnépszerűbb megoldásokra építeni. A kellemes beltéri klíma megteremtésekor először arra gondolok, hogy maga az épület hogyan járulhat hozzá ehhez. És igyekszem tanulni az építészetből, amely már jóval a mi modern technológiánk előtt megoldást talált a hasonló problémákra.

Güntner: Még mindig izgalmas egy új épületet tervezni?

Francis Kéré: Igen, természetesen. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy a munkám az, amit a legjobban szeretek csinálni. Minden projekt egy új kihívás, és attól függően, hogy én és a csapatom a szolgáltatások mely részében veszünk részt, a saját elképzeléseim alapján dolgozom. De szeretek tanulni mindenkitől, akivel együttműködünk. Ezenkívül minden szakaszban más-más izgalmas dolgok vannak. A legelején rengeteg lehetőség van, és szabadon ötletelhetsz. Később, a részletek megtervezésekor mindig izgalmas együttműködni a statikusokkal és más szakértőkkel, hogy együtt dolgozzuk ki az ötletek megvalósíthatóságát. De jó elmenni az építkezésekre is, és nyomon követni az építési folyamatot. Aztán mindig van egy kis izgalom, amikor átadjuk az épületet a felhasználóknak, és látjuk, amint a projekt önálló életre kel.

Güntner: Ha egy nap az unokái megkérdeznék Öntől: „Te mit tettél a jövőnk érdekében?”, mi az, amit szívesen mondana nekik?

Francis Kéré: Hogy igyekeztem életben tartani őseink fontos építési tudását, és beleszőni azt a jövőbe mutató építészetbe. És ezáltal megmutattam a következő generációnak a gyakorlati lehetőségeket arra, miként építkezhetnek úgy, hogy az ő gyermekeik gyermekei számára is fennmaradhasson egy élhető és nagyszerű építészeti megoldásokat őrző bolygó.